Szeretettel köszöntelek a LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LENYŰGÖZŐ EGYIPTOM vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Családfa: Hatsepszut I.Tutmózisz és Jahmesz Nofertari leánya volt. Amikor I. Tutmózisz elhunyt, felmerült a probléma nincs fiú trónörökös. Nem mintha törvény tiltotta volna, hogy nő uralkodjék, mert a II. dinasztia idején még törvénybe is foglalták, hogy nő is uralkodhat, sőt uralkodott is, mivel a zavaros sorsú 12.-ik dinasztia utolsó uralkodója is nő volt Szobeknofru, és a IV.-ik dinasztia utolsó fáraója is nő volt Nitokrisz, vagyis nem Hatsepszut volt az első királynő. Amiért mégis ragaszkodtak a fiú trónörököshöz, az az országon belüli maat vagyis a megszokott rend megtartása végett történt. Mivel I. Tutmózisz nem volt monogám típus, az egyik köztiszteletben álló háremhölgyétől Mutnedzsmenttől született egy kisfia, akit II. Tutmózisznak kereszteltek és, hogy megerősítsék a trónon, hozzá adták féltestvéréhez Hatsepszuthoz, akik teljesen hagyományos módon kezdték el uralkodásukat. II. Tutmózisz háborúzott, csatázni járt, Hatsepszut pedig otthon nevelte kislányukat Nofrurét. II. Tutmózisz nem volt hosszú életű, pontosan nem tudni, hogy 1 vagy 3 év után-e, de eltávozott az élők sorából. A hálálnak körülményei nem tisztázottak, mivel a múmiáján fura dudorokat találtak, ez lehet vagy a pestis nyoma, vagy az elszúr balzsamozásé, de a rossz nyelvek szerint Hatsepszut saját maga végezte ki a férjét. Újfent probléma volt a fiú trónörökös hiánya. Mivel II. Tutmózisz is követte apja példáját és neki is voltak háremhölgyei, az egyik Ízisz nevű háremhölgytől született fiácskáját nevezték el III. Tutmózisznak, és hogy ő is megerősítség a trónon szintén hozzáadták féltestvéréhez, Nofruréhoz. Mivel a kis Tutmózisz túl fiatal volt, az anyukája Ízisz pedig igen jámbor teremtés volt az uralkodáshoz, felkérték Hatsepszut királynét, amíg a kis Tut fel nem nő, társrégensként uralkodjon mellette. Hatsepszut teljesen elbitorolta a trónt a mostohafiától. Először a szolgák közül emelte ki a közvetlen alattvalóit, mert tudta, hogy belőlük lesznek a legmegbízhatóbb emberei, mert amíg ő hatalmon van, addig nekik is jobb sorsuk lesz, később a nemeseket is a maga oldalára állította. Hatsepszut nem szeretett háborúzni, mindig csak annyi energiát fektetett a csatáiba, hogy a birodalma határait megvédje. Egyébként is gazdag területet mondhatott magáénak. Amikor egyéb luxus cikkek iránt felmerült az igény, megbízta az egyik szolgáját Neheszifet, hogy induljon útra kereskedő hajó karavánokkal Punt földjére, ez a mai Etióp-Eterier határa. A hajókat megpakolták mindenféle csecsebecsékkel, amiket a Punt király boldogan várt lányával és túlsúlyos feleségével. (így ábrázolták a családot). Az csecsebecsékért cserébe, vagy mert a biztonság kedvéért a csecsebecsék mögé Hatsepszut egy fegyveres kíséretet is csomagolt a hajóra, kaptak elefántcsontot, ébenfát, egzotikus állatokat és mindenféle értékes ajándékot. Így a kereskedő hajók gazdagon megrakodva tértek vissza, és így lassan kezdett megtelni Hatsepszut kincstára. Ennél fogva boldogan hódolhatott a szenvedélyének az építkezésnek. Hatsepszut imádott építkezni utakat épített, és a régi romos épületeket is igyekezett helyre hozni, hogy mély nyomokat hagyjon az utókor számára, és emlékezetessé tegye uralkodását. 22 év uralkodás (i.e.1479-1457) után csendesen visszavonult és átadta a trónt mostoha fiának III. Tutmózisznak, kinek közben a katonai pályáját egyengette. Halála körülményeit homály fedi, de 90%-ban állítható, hogy mostoha fia ölette meg. Hatsepszut jobb kezét, Szenmutot, akitől még egy második lánya is született, vélhetően Hatsepszut ölette meg, mivel annyira meg haragudott rá, mikor rájött, hogy Szenmut olyan sírt épített magának, ami benyúlt Hatsepszut gyásztemploma alá, más feltevések szerint, szintén III. Tutmózisz ölette meg őt is. A halotti templom Az alsó rámpa két oldalát eredetileg 2 oroszlán őrizte, ahogyan a 46 lépcsőfokán feljutunk az első szintre a jobb oldalon lévő kis kápolna Anubisz kápolnája, a falakon III. Tutmózisz látható Anubisszal, a szép színes képek nagyon jó állapotban maradtak fenn. A jobb oldali oszlopsor mögött Hatsepszut királynő csodálatos fogantatása és születése látható, mivel úgy tartotta Maat istennő lánya, így el is nevezte magát Maatkarénak. A bal oldali kápolna Hator a szerelem istennőjének kápolnája. Itt láthatunk Hator oszlopfőket, és a falakon Hatort ábrázolva először asszony alakban, majd tehén alakjában. Úgy tartották, hogy amikor kijön a sziklából, a tejével táplálja a holtakat. Míg általában a fáraók a különböző csatajeleneteiket örökítik meg a falakon, addig a bal oldali oszlopsor mögött Hatsepszut a Punt földi kereskedő karavánjainak hódításait hagyta az utókorra. A második rámpa szintén 46 lépcsőfokán feljutunk a II.-ik szintre, amiből eredetileg csak a rózsaszín gránit kapu maradt meg, de később helyreállították a szintet. Az oszlopok előtt Hatsepszut helyreállított néhány szobra látható, Ozirisz pózban, alsó és felső Egyiptom kettős koronájával. Az oszlopokat még III. Tutmózisz romboltatta le. Az oszlopsor mögött lévő falon a Völgy ünnepséget örökítették meg. Ahogy belépünk a kapun, a lezárt területek mögött szemben Amon Ré napisten tiszteletére álított szentély, balra Hatsepszut és III. Tut kápolnája, jobbra egy kis naptemplom található. Hatsepszut halotti templomának felépítése merőben különbözik a többi 18-ik disztiabeli fáraó halotti templomaitól, valószínűleg az építésze és jobb keze Szenmut, a templom mellett álló Menhuotep fáraó halotti templomának szerkezetét másolta le. Menhuotep fáraó halotti temploma is szintén ilyen két lépcsős szerkezetű volt a tetején egy kis piramissal. Hatsepszut terveiben is szerepelt a piramis a temploma tetejére, de később úgy döntöttek, a fölötte lévő szikla is piramist formáz. 2007. június 28. Azonosították Hatsepszut királynő maradványait Forrás: http://www.gondola.hu/hirek/44511 Illat a síron túlról Rekonstruálják Hatsepszut királynő 3500 éves parfümjét • 2009. március 19. Az aprócska illatszeres üvegcsét az egyetem Egyiptomi Múzeumában őrzik. A 3500 éves flakonon az uralkodónő neve olvasható, ebből a kutatók arra következtetnek, hogy egykoron az üvegcse Hatsepszut tulajdonát képezte - olvasható a ScienceDaily című tudományos hírportálon. A flakont komputeres tomográfiának vetették alá, amely kimutatta az illatszer üledékét. A továbbiakban az egyetem farmakológusai vegyi elemzését tervezik elvégezni. "A munka várhatóan egy évet vesz igénybe, s eredményei alapján akár rekonstruálható lesz az illatszer 3500 évvel annak az asszonynak a halála után, akinek túlvilági ingóságai között rábukkantak az üvegcsére" - nyilatkozta Michael Höveler-Müller, a Bonni Egyetem Egyiptomi Múzeumának kurátora. Mint mondta, Hatsepszut hatalomvágyó nő volt. Régensként uralkodott mostohafia, III. Thotmesz helyett, aki gyermekként örökölte meg Egyiptom trónját, az interregnum azonban 20 évig tartott, s ezalatt az idő alatt sikeresen tartotta távol a hatalomtól a fiatal fáraót. "Hatsepszut parfümje is a hatalom kifejezője volt. Úgy véljük, hogy tömjén, az istenek illatszere volt az egyik fő komponense" - emelte ki Höveler-Müller. Közismert ugyanis, hogy Hatsepszut uralkodásának 8. évében kereskedelmi expedíciót indított Punt mesés birodalmába. Punt a Vörös-tenger partján helyezkedett el, feltehetőleg a mai Szomália, Dzsibuti vagy Eritrea területén. Az egyiptomiak ta-netjernek, azaz az isten országának is hívták, ahonnan mirhát és tömjént hoztak. Ezekre a vallási szertartásokhoz volt szükség, de a gyógyításban is alkalmazták. Hoztak aranyat, ezüstöt, fahéjat, gyantát, egzotikus állatokat, állatbőröket. "Az expedíció gyökerestől kiásott élő mirhafákat is hozott, amelyeket Hatsepszut utasítására halotti temploma mellett ültettek el" - tette hozzá Höveler-Müller. Hatsepszut Kr.e. 1457-ben hunyt el, múmiájának vizsgálata alapján 45 és 60 éves korban. Túlsúlyos volt, s számos betegségben szenvedett, így diabétesz, rák, csontritkulás és ízületi gyulladás kínozta. Feltehetően biztonsági szempontok miatt helyezték Hatsepszut királynőt szoptatós dajkájának sírkamrájába. Földi maradványait 2007-ben azonosították DNS-elemzés és csontvizsgálat alapján. Forrás: http://hvg.hu/Tudomany Minden elnevezése valamilyen mitológiává váló eseményéhez kapcsolódik. Feltételeztük, hogy a Denderai zodiákus dombormûves csillagképe már legalább két kozmikus évet ábrázol, ami némileg kiterjeszti a Szfinx elméletének magyarázatát is. Az 50 ezer éves idõtávlat feloldása is csak feltételezett lehet, a mitológia ugyanolyan fejlõdése alapján, ahogy az a kultúrájukban változott. A csillagképek viszonylagos változatlansága objektív dolog, de a nevük változhatott. A fekvõ oroszlán sziluettjébe akár egy fekvõ párduc is behelyettesíthetõ, miként az õsi uralkodói jelképek között megtalálható a pettyes párduc kikészített bõrének a vállra terítésében a fõpapi tisztség, mely egy idõben a legfõbb hatalom képviselõjét (fáraó, fejedelem vagy király) jelentette a társadalomban. Miként a magyar honfoglaló vezérek között is a pettyes párducbõrt viselõ Árpád fejedelem volt a legfõbb hatalom ura, vezére. Megjegyezve, hogy a pettyes párduc õshazája az Etiópia melletti Dankália sivatag, melynek õshonos állatfaja, ezért sokkal régebbi jelképe az emberiségnek (néhány kozmikus évvel), mint maga az oroszlán. Az oroszlán névszó etimológiai képzõdésérõl már írtam. Megismételve a jelentése fordított szórendben: oroszlán = Hórusz-édesanyja, pontosabban a Napistenkirályok-õsanyja. A „lán” jelentése az õskorban a nõi mivoltot jelentette, mely sokkal késõbb, már a házasság intézményesítésével vált a leánygyermek fogalmává. Lényegében a semleges fogalmát is magában hordozza, miként a mitológiai Õsanya (Õslány) a világ szülõje (õsanyag), aki szûznemzéssel hozza létre a teremtõ õserõ Napfiát. A nemek szerinti megkülönböztetést jól jellemzi, hogy az egyiptomi nyelvben az õsanya az ATUM-RÉ fogalma szerint a semleges világmindenséget jelenti, addig a Rá = Napisten már a hím nemet (fáraó) jelöli. Ugyanígy a Ri = napisten feleségét hangzósítja meg, mely a magyar nyelvben máig is fennmaradt: rí = sír (fordított hangrendben rí-õs = Õsanya), miként a nõkre jobban jellemzõ volt a sírás (pld: a gyermekét sirató nõ). Jól érzékelhetõ, hogy a halottat sirató anyákról nevezõdött el maga a sír is, ahova a halottat temették. Annyira egybefüggõk ezek a nyelvészeti feltárásaim, hogy azon csodálkozom, eddig miért nem tudtuk, miért nem tanították nekünk? A sirató nõ a halott lelkének az útbaigazításával, egyben a holtak õrzõjeként is fennmaradt az egyik egyiptomi fáraónõ nevében: Hatsepszut = Hatsepsut; mely név etimológiája: hat = halott, hóttak-örzõjének rövidítése + sep = szép + sut = suta, mint az õzsuta, nõivarú személy. Egybeolvasva: Hatsepsut = Halottõrzõ-szép-suta (fiatal nõ). A Leo csillagképben a sok téves vélekedéssel ellentétben az õseink nem a harcias hímoroszlánt, a magura alakját idézték meg. Õk a sokkal emberibb, az oroszlán család legfõbb lényét, a domináns nõstényt és leányaiból álló falka mintájából a nõnemû állat szent védõhitét mintázták meg. Majd csak az ókorban, a patriarchális család és hatalom megalkotásával válik a hímoroszlán az uralkodók szent állatfigurájává. Ezért a leghatározottabban állítom, hogy a Szfinx építõi eredetileg is egy nõstényoroszlán testen egy jellegzetes egyiptomi nõi fejjel alkották meg ezt a kiméra alkotást, mégpedig a bölcsek népe által közel 11 ezer évvel ezelõtt. A kõszent alakja mindvégig megmaradt olyannak, ahogy készült. Kheopsz fáraó sem másította meg a saját képmására 4500 éve a nagy piramisok építésének az idejében. A vallási felfogás sem engedte volna! A Szfinx az építésétõl kezdve ugyanúgy védte a Nílus menti kultúrát az ártó jelenségektõl, a szellemektõl, mint az építése idején. Megjegyezve, hogy az alkotása idejében még nem volt ismert a katonai hódító háborúk korszaka. A Szfinx építésének az idejét és a hitvilágát pontosan feltárva, kezd kialakulni a benne kódolt õsi tudás valódi alkotóereje. A további bizonyítás érdekében elemezzük a névemlékeit. Elsõként nézzük a legismertebb nevének az eredettörténetét. Mit árul el magáról a Szfinx fogalmának etimológiája? Az elsõ ránézéssel megállapítható, hogy egy végletesen leegyszerûsödött hangalakja maradt fent az utókorra. A legtöbb betûje az õsi szótagok egy hangra lerövidített szótagmaradványai. Csakis az õsnyelvi ismeretek adnak további segítséget a munkánkban. Szóelemzésünk szerint: Sz = ASZUM-RÉ, egyszerûen a Szem-istenanya, Õsanya, a fogalom „sz” betûje a késõbbiekben a szent fogalmára rövidült le. Továbbiakban: + fi = fia, az Õsanya minden teremtményét a fia (szülte) fogalommal illették + n = n, lehet nõ, de lehet nép eredetû szótagrövidítés + x = iksz, égi-kõ-szobor, égi-(népiesen igi)-ihletésû-kõszent; az én olvasatomban:Szfinx = Szent-Õsanya-fia-égi-nõ-kõszentje. Ha egy kicsit tovább visszük az elmélkedésünket, közvetlen összefüggés bontakozik ki az Õsanya, Nagy-boldogasszony, Szent Mária, Szûz Mária hitvilága között. Folytatva a névelemzést, nézzük a Szfinx egyik ismert régi nevét, az ABU-HOL hangalakot. Jelentése arabul: lenyûgözõ, félelmet keltõ. Az õsnyelven képzett jelentése: A = a, maradjunk a névelõ jelentésénél + bu = bújó, kelõ nap, keleti (belõle képzõdött a Buddha fogalma is!) + Hol = holt, kiegészítve a lekopott mássalhangzójával; egybeolvasva: Abu-Hol = A-kelõ-napot-õrzõ-holt. E hangalak megfejtése az arab jelentése nélkül alig megérthetõ, olyan mértékû szótagtömörítést alkot. Kiegészítõ magyarázattal élve, a jelentése leegyszerûsíthetõ az általam is már alkalmazott: Abu-Hol = A-látóhatár-õre fogalomra. A hol = holt szórész a holt test, vagyis a kõszobor értelmet hangzósítja felénk, az utókor számára. Ez a hangalak pontosan kifejezi, hogy a Szfinx a bújó vagyis kelõ Nap tropikus napéveinek a csillagászati megfigyelése alapján létrejövõ mitológia hatására képzõdött. Ismert névalakja még a HARMACHIS fogalma is, mely az egyik legátütõbb erejû eredettörténeti bizonyítékunk lehet. Etimológiájában felosztható három egyszerûbb fogalom összetételeként. Az elsõ szórész: Har = h-ar, kibõvítve a hun-úr, amelybõl a védõ hun nemzetrész "harcos" jelzõje képzõdött. A második szórész: mac = ma-k, az Õsanya (Mama) és a k Összeolvasva a Szfinx történetérõl szóló legfontosabb õstörténeti fogalmunk három szórészének a jelentését: Harmachis = Hunmagyarok-Napországának-története, egyszerûbben a Hunmagyarhon-története. Ha mélyebben belegondolunk az elemzésünkbe, akkor mirõl is szól a Szfinx rejtélye? Nem másról, mit a hunmagyar népek õstörténetérõl. Még egyszerûbben az egyiptomi õsnép titkaiban a hunmagyar népek õstörténete rejtõzik. Ha hiszik, ha nem, az egyiptomi Szfinx õsi névalakjainak a megfejtésével immár világraszólóan bizonyítható, hogy az Egyiptomi Birodalom államalkotó népei, az õskorból odatelepült õslakók az emberiség õsnemzetébõl származó magyar nemzet volt. Miként a tanulmány elején írtam, az özönvíz hatására az egységes õsnemzet három ágra szakadt. A védõ harcos vörös nemzeti színû hunokra, akik elõl haladtak, ezért õk többségükben a Kaukázus hegyei felé menekültek, majd az özönvíz után többségükben Északról húzódtak vissza a Nílus deltavidékére, hogy megalkossák az Alsó Egyiptom hun államalkotó nemzetrészét. A fehér nemzeti színû központi anyatiszteletû fehérmagyarok a Nílus középsõ részeirõl a fennsíkokra menekültek, ahonnan visszatelepülve megalkotják a Felsõ-Egyiptom fehérmagyar nemzetrészét. A Nílus legfelsõbb eredési körzeteiben a feketemagyarok éltek, õk az áradások elõl az Etióp hegyekben találnak menedéket, hogy a fehérmagyaroktól délre a Nílus eredéséig megvalósítsák a feketemagyarok nemzetrészét Etiópia és Núbia (Szudán) körzetében a kusok országait. Az utolsó névalak elemzése, már csak hab a tortán, az ismert mondás szerint. A ROSETAU névszó mindazokat az elemzéseket megerõsíti, amelyeket a Szfinx névalakjaival kapcsolatban leírtam. Kephrén fáraóval kapcsolatban említi a szakirodalom, hogy a kõszent talán a saját arcvonásait viseli. Feltevés, hogy az általa elvégeztetett felújítás alkalmával az arcmására vésette át a szobrot. Elsõként az etimológiájáról. Elsõ ránézéssel megállapítható, hogy két õsi szó összetételébõl keletkezett a fogalom. Az elsõ szórészben, a Rose-ban felismerhetõ a rózsaszín szavunk õsi gyökere, a rózsa nõvény néveredete. Közelebbrõl: Ro = rovó, kör jelet rajzoló + se = õs-égi. A második szórész pedig a legõsibb magyar országfogalommal azonos: tau = tanyák-ura, vagyis a Nílus mentén tanyacsoportokban lakó õsnép államformájának vezetõje, fáraója. Abban az idõben (4500. évig) még kevés városi jellegû település volt, az emberek a nemzetségeik tanyaközösségei szerint csoportosulva éltek. Belõlük fejlõdtek ki a késõbbi falvak, városok. Összeolvasva: Rosetau = Köristen-õsi-országa. Milyen népcsoport élt az özönvíz elõtt és utána is az egyiptomi Gízai-fennsík környékén? A vörös nemzeti színû hunok népe. Milyen színre festették az ókorban a Szfinxet? Vörösre, vagy egy árnyalatára, a rózsaszínre. Ami azt is jelenti, hogy a nõk sminkjének már 11 ezer éve is fontos kelléke volt a vörös egy kellemes színárnyalata. Milyen nemzetiségû lehetett Kephrén fáraó? Az apja után – akit görögül Kheopszként írtak – egyiptomiul Hufu = hun-fáraó, melyek alapján Kephrén uralkodása idején (i.e. 2558-2533) a hunmagyarok IV. dinasztiájának hun ága adta az uralkodói családot. Átvésethette-e Kephrén a Szfinx arcát? Nem, mert a rekonstrukciók szerint is a Nagy Szfinx arca egy jellegzetes egyiptomi nõi arcképet valószínûsít meg. Ha egyébként a fáraó arca hasonlíthatott a nõi archoz, az még nem jelenti azt, hogy róla is mintázták volna meg. Miként írtam, ez a mûalkotás legalább 8 ezer évvel korábbi a kérdéses fáraó uralkodási idejétõl. Így már érthetõ, hogy a nagy ünnepek alkalmával a vörös színárnyalatára festve, miért nevezhették mellékesen vörösarcúnak is a mûremeket. Továbbá feldíszítve a csodálatos nyakékkel és a koronával, valóban félelemmel vegyes csodálattal fogadhatta a népét a tavaszi napéjegyenlõségek ünnepének idején. A továbbiakban sem kívánok fogalakozni az építése idejét bizonyító egyéb elméletekkel. Megemlítve a Szfinx õsi építési idejét bizonyítandó, a testén jól látható eróziós nyomokat. Az építését követõen még többször és eltérõ vízmagasságok borították, melyek okozták a víz általi bemosódásokat. Az elsivatagosodás hatására a kérdéses utóbbi ötezer évben biztosan nem épülhetett. A régészet nem talált egyetlen bizonyítékot sem az esetleges ókori építésérõl. Ezért, a fenti bizonyítékok alapján, szép lassan bele kellene nyugodnia a világ közvéleményének, hogy ez a hatalmas emberi alkotás a történelmi özönvíz okán, az Atlantisz õskultúrájának katarzisszerû elpusztulásának emberi emlékeként készült a 10700-11000 évek között. A szobor készítésének a motivációja a Leo (oroszlán) csillagképbõl ered. Az atlantiszi õscivilizációt elmosta az özönvíz különbözõ hullámai. Mint tisztáztuk e kultúra építkezése a vályog és a fa kombinációjára alapozódott. Azonban maga az õskultúra nem semmisült meg. A megmaradt népessége kimenekült a környezõ fennsíkokra, ahol úgy-ahogy próbálták fenntartani a kialakult államiságukat. A tudós vallási vezetõik segítségével a Szahara területének lakható területein újraszervezték közösségeiket. Csak példaként említem, a Szfinx építése után tízezer évvel késõbb uralkodó Nagy Sándor idejében, a sivatag közepében még fennálló Amon-oázis vallási szerepét. A csillagászat tudománya is tovább élt, formálva az új közösségek életét. A környezeti veszélyhelyzet elmúltával mindig vissza-visszatértek a Nílus mellé. Az árvízmentes idõszakokban újraépítették telepeiket. A Gízai-fennsíkon szervezõdõ közösség vallási vezetõje a környezetébõl kiemelkedõ kõsziklát, a késõbbi Szfinx helyét választhatta szent megfigyelõhelyéül. Õseink a csillagászati megfigyeléseikbõl pontosan tudták, hogy az özönvíz idején már kétezer év óta a tavaszi napéjegyenlõség napján, a Nap kelése elõtt a hajnali égbolton az Oroszlán csillagkép ragyogott. A megfigyeléseikbõl egyértelmû lehetett, hogy a csillagkép legfényesebb csillaga a Regulus egyre pontosabban összeér a Nap heliákus kelésével a tavaszi napéjegyenlõség napjain. Egyben ez azt is jelentette, hogy a mesés védõ szent égi oroszlán csillagkép legutolsó csillaga a Regulus elérve a Nappal történõ (heliákus) együttkelés évét, a védõ csillagképük lassan kilép a Nap elõtti 1/12 kozmikus hónapból, és egy új csillagjegy jön el a számukra. Mégpedig az érkezõ Cancer vagyis a Rák csillagképpel a Föld kozmikus éve belép a következõ 2160 éves szakaszába. Az õsmitológiákból tudjuk, hogy az ilyen évezredes váltásokhoz több hiedelem is társult. Esetükben nem világvége jóslatok érvényesültek, hanem az a társadalmi igény, hogy ennek a nagy korszakváltásnak egy õsidõkre szóló tárgyi emléket állítsanak. Az Atlantisz civilizációjának átalakulásában, a második fejlõdési szakaszba lépésként értékeljük azt a változásukat, hogy a vályoggal történõ építkezéseik mellett megjelenik az új technológia, a kõmegmunkálás kidolgozásának kora. A társadalmuk továbbélésének elsõ tanújeleként értékelhetjük, hogy történelmükben elsõ esetként hozzákezdenek a maradandó kõbõl épített tárgyaik, épületeik megalkotásához. Az elõzõ társadalomfejlõdési szakaszuk lezárásaként, és a második új szakasz elsõ maradandó emlékeként hozzákezdenek a Szfinx megépítéséhez. E nagy vállalkozásuk egyetlen motiváló ereje lehetett, hogy amikor a Regulus csillag heliákus kelése egybeesik a Nap tavaszponti napéjegyenlõségekor megvalósuló együttkelésüknek szent évével, addigra készen álljon a nagy mû. Az alkotás megtervezõje minden akkori tudásukat, és a jövõnek szóló üzeneteiket belekódolták a Szfinx testébe. A történelem során ez a tudás folyamatossága elveszett, ezzel együtt a feledés homályába sûlyedt az õsi kódolt motívumok rendszere. Nekünk, az utódoknak már csak azaz egy feladatunk maradt, hogy a tudományunk minden eszközével megfejthessük az Õsünk által a kõszentbe kódolt mondanivalóit. A nemzetközi tudománynak minden eszköz a rendelkezésére állt, csak az egységes emberi akarat hiányzott e munka elvégzéséhez. Az önmagukat szakértõként feltüntetett kutatók, minden lehetséges eszközzel kutatták a témát. Csak egy nagy hibát vétettek. Hogy ez szándékos vagy véletlenen állt, nem tudom behatárolni. Mivel az utóbbi évezredes háborúk során Egyiptom kultúrája elpusztult, az emberiség õsnyelvének az ismerete is a homályba sûlyedt, vagy legalábbis azt gondolták a világhatalmak tudósai. Ezért nem az õsnyelven próbálták megfejteni az üzeneteket. Pedig az emberiség õsnyelve, és ezen keresztül az õsnép egyenes ági leszármazottai igenis még élnek a világunkban. Csak a nagy nemzetközi tülekedés közben nem hallatszott egy 15 milliós nép hangja, hogy mi még itt vagyunk! Még nem pusztítottak ki bennünket teljesen. Az õsnép közvetlen egyenes ági leszármazottai, miként a fentiekben már leírtam, nem más, mint maga a magyar nemzet. Igaz, hogy a történelmi tudatunkat meghamisították, elvették az emberiség legdicsõbb múltját is a nemzetünktõl. De a sokszor megcsonkított nemzetünk nyelve még él, és nyomaiban még azt az õsi kutúrát hordozza magán, amelyik 10700 évvel ezelõtt az atlantiszi kultúrájának a végén megalkotja a Nagy Szfinx kõszentet. Ezzel örök idõkre, mint a látóhatár õre, az utódok emlékezetébe vésse, hogy az özönvíz katarzisán keresztüljutva, a természeti életfenntartásának tudásával átmentette a fajából késõbb indoeurópaivá váló emberiséget a következõ korszakába. A nagy igazság az, hogy Õsünk még nem tudhatta, hogy a 3. ezredforduló idejére az egyik legelnyomottabb nemzet pont az õ népe lesz. Ez a nemzetközi elnyomatás oly nagy, hogy a népe fennmaradása is veszélyben került. Ha nem sikerül akár a Szfinx új elméletével az öntelt világhatalmakat az igaz történelemszemlélet felé fordítani, hiábavaló lehet minden jó szándék. Ha nem érti meg a világ közvéleménye, hogy a történelmi hazugságok további fenntartása az egyik legnagyobb emberiség elleni bûntett, nincs mit tennünk. Akkor ez az írás sem jelenhet meg a világ közvéleménye elõtt, és nem lesz semmilyen pozitív hatása sem. De azért azt mindenkinek tudnia kellene, ha egy élõlény gyökereit – legyen az növény, vagy a környezetéhez ragaszkodó állat – eltépjük, akkor azaz élõlény elpusztul. Közvetve ez érvényes az egyed fajának az életfolyamatára is. Nincs más út, csakis az élet igazságai a faj fennmaradásának az egyetlen járható útja. Most nem beszélve a rajtunk kívülálló, földönkívüli események megtörténésérõl. Forrás: http://www.fiberweb.hu/taara/szfinx.htm |
<!-- google_ad_client = "pub-7446924960883107"; //Jobb felhőkarcoló120x600, létrehozva 2008.01.25. google_ad_slot = "6083638792"; google_ad_width = 120; google_ad_height = 600; //--> google_protectAndRun("ads_core.google_render_ad", google_handleError, google_render_ad); |
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!