A balvégzetű óceánjáró elsüllyedésének okai között van egy olyan, amely tényleg rémisztő és annyira megdöbbentő, hogy már-már hihetetlen.

Amen-Ra hercegnő kb. 1500 évvel Krisztus előtt élt Egyiptomban. (Figyeljük meg az évszámot és a Titanic áldozatainak számát!). Amikor elhunyt, Luxorban, a Nílus partján temették el, egy díszes fakoporsóban.

     

Az 1890-es évek végén négy angol utazó látogatott el a luxori ásatások színhelyére, ahol felajánlották nekik Amen-Ra hercegnő múmiáját megvételre. Az utazók sorsot húztak, melyikük vegye meg, majd a nyertes a szállodájába vitette a több ezer fontot érő műkincset. Pár órával később társai látták, hogy a boldog vásárló a sivatag felé gyalogol. Soha nem tért vissza onnan...

A következő nap a három megmaradt utazóból az egyiket véletlenül vállon lőtte az egyiptomi szolgája. A sérülés olyan súlyos volt, hogy a férfi karját amputálni kellett. A másik Angliába történt hazatérésekor értesült róla, hogy a vagyonát kezelő bankja csődbe ment és minden pénze odaveszett.

Az utolsó súlyosan megbetegedett, elvesztette állását és élete végén kénytelen volt gyufát árulni az utcán.

A múmia azonban elérte Londont, ahol egy üzletember megvásárolta. Miután három családtagja is szerencsétlen balesetet szenvedett és házában tűzvész tombolt, a férfi a British Museum-nak adományozta a múmiát. Amikor a koporsót leemelték a teherautóról, annak kéziféke kioldott és az elguruló jármű elgázolt egy nézelődőt. Az egyik munkás, aki a múmia szállításánál segédkezett, megbotlott és a lábát törte.

Miután a hercegnőt elhelyezték az egyiptomi kiállításon, az éjjeliőrök gyakran halottak dörömbölést és zokogást a koporsóból. A teremben elhelyezett egyéb tárgyak sokszor megelevenedtek és átrepültek a helységeken. Miután az egyik őr elhunyt, a többiek kilépéssel fenyegetőztek. A takarítók nem voltak hajlandóak a múmia közelébe menni. A helyzet megoldása érdekében a vezetőség úgy döntött, eltávolítja a múmiát és levitette a pincébe. Pár nappal később az áthelyezést irányító alkalmazottat holtan találták az íróasztalánál.

Ekkor már az újságírók is felfigyeltek a sztorira. Egy fényképész több felvételt készített a koporsó festéséről, de amikor előhívta a képeket, a festett arc helyett egy rémisztő emberi arcot látott. Állítólag a fényképész még aznap öngyilkos lett és a fényképek is eltűntek.

Nem sokkal ezután a múzeum eladta az átkozott múmiát egy magángyűjtőnek, de miután ott is elkezdődtek a szerencsétlenségek, a gyűjtő a padlásra rejtette a koporsót. Később egy ismert parapszichológust hívatott, hogy vizsgálja meg és űzze el az átkot. Az annyit mondott, hogy képtelen rá és a legjobb mielőbb megszabadulni a múmiától.

Ám egyetlen angol múzeum sem akarta elfogadni az adományt. Végül egy keményfejű amerikai régész jelentkezett, aki véletlennek tartotta a szerencsétlenségeket és babonának nevezte a múmia átkát. Megvásárolta az ereklyét és elintézte a New Yorkba szállítását. Együtt szállt hajóra frissen megszerzett kincsével 1912. április 10-én. Április 14-én pedig vele együtt süllyedt a jéghideg óceánsírba. A szállításra használt hajó ugyanis nem más volt, mint a Titanic.

Sokan gondolhatják, hogy mindez csak egy korabeli rémtörténet, egyike a számtalan múmia átka variációnak. Ennek ellentmondani látszik egy modernkori történet. 1980-ban sikertelen kísérletet tettek a Titanic megtalálására. Az expedíció egyik munkatársa később úgy nyilatkozott, hogy egy éjjel a múmia szelleme megjelent a kutatóhajón és figyelmeztette őket, hogy átka mindenkire lesújt, aki megzavarja óceánmélyi nyugalmát.